Demokratikus
Jelentése: "népuralmi"
Célja: véleményalkotásra képes diákok nevelése
Módszere: vita, kompromisszumkeresés. A gyerekeknek lehetősége van elmondani a véleményüket és beleszólni a döntésekbe.
Számára a legfőbb érték: szabadság, egyenlőség, testvériség
Számára a legfőbb bűn: elnyomás
Jelentése: "népuralmi"
Célja: véleményalkotásra képes diákok nevelése
Módszere: vita, kompromisszumkeresés. A gyerekeknek lehetősége van elmondani a véleményüket és beleszólni a döntésekbe.
Számára a legfőbb érték: szabadság, egyenlőség, testvériség
Számára a legfőbb bűn: elnyomás
A szakma által preferált három nevelési stíluskategória közül (laissez faire, autokrata, demokratikus) a legjobb és a legnehezebb a demokratikus. Nagy felkészültséget igényel nem csak szakmailag, hanem pedagógiailag is. A másik két stílushoz viszonyítva több gyakorlás szükséges, ugyanis nem elég háttérben maradni, hanem valamelyest irányítani is szükséges. Több szabadságot hagy a gyerekeknek, mint az autokrata nevelő, de mégis jobban irányítja a történéseket mint a laissez-faire nevelő. A kognitív fejlődésre és a lelki érésre nézve is pozitív hatással van a szabad véleménynyilvánítás, valamint a döntésekbe való bevonás elősegíti a diákok akaratának az érvényesülését.
Akkor hol itt a probléma?
A hibát mindig egy mélyebb (vagy magasabb) szinten érdemes keresni. Mint ahogyan azt már korábban írtam, mindenkinek van nevelési stílusa, amelyre hat a tanár személyisége, a tanár korábbi élete, a felkészültsége, összességekben a szemléletmódja, ahogyan gondolkodik a dolgokról. Milyen a fiatal felnőttről alkotott ideális kép? Milyen stratégiát követ annak érdekében, hogy közeledjen az idealitás felé? Mennyire tudatos a tervnek a gyakorlatban való megvalósítása?
A gyakorlatot mindig valamilyen elmélet, az elméletet pedig valamilyen ismeretelmélet uralja. Látszólag semmi köze az élet értelmének, az igazságnak, a fejlődésnek, Istennek a tanításhoz, mégis az emberi szemlélet korlátait és határait a végső kérdésekről való vélekedések fogják meghatározni. Ezekrő való gondolkodás nem hétköznapi és nem megszokott, mégis mindenkinek van valamilyen véleménye ezekről a kérdésekről, még akkor is, ha sosem beszélt róla. Mindenki képes eltöprengeni az 'élet dolgairól', de leginkább krízishelyzetben vagyunk rákényszerülve, hogy átértékeljünk dolgokat. Mivel egy pedagógus ideális esetben arra vállalkozik, hogy az emberi lényeket bevezesse az életbe és egy mintát mutasson legalább a saját példáján keresztül, ezért van felelőssége, hogy mennyire keresi a még esetleg megoldatlan, bár kereshető és kutatható, lényegi kérdésekre a választ. Azt, hogy hogyan döntünk igaz és hamis között, azt, hogy mikor és mennyi vezetést igényel egy gyerek, azt, hogy a tanár mi alaján értékeli a gyerekeket, hogyan tesz minőség és mennyiség között különbségeket, igenis életbevágó kérdés, ugyanis a nevelés minőségét a stílust ilyen aprónak tűnő, de létfontosságú problémák befolyásolják.
A hibát mindig egy mélyebb (vagy magasabb) szinten érdemes keresni. Mint ahogyan azt már korábban írtam, mindenkinek van nevelési stílusa, amelyre hat a tanár személyisége, a tanár korábbi élete, a felkészültsége, összességekben a szemléletmódja, ahogyan gondolkodik a dolgokról. Milyen a fiatal felnőttről alkotott ideális kép? Milyen stratégiát követ annak érdekében, hogy közeledjen az idealitás felé? Mennyire tudatos a tervnek a gyakorlatban való megvalósítása?
A gyakorlatot mindig valamilyen elmélet, az elméletet pedig valamilyen ismeretelmélet uralja. Látszólag semmi köze az élet értelmének, az igazságnak, a fejlődésnek, Istennek a tanításhoz, mégis az emberi szemlélet korlátait és határait a végső kérdésekről való vélekedések fogják meghatározni. Ezekrő való gondolkodás nem hétköznapi és nem megszokott, mégis mindenkinek van valamilyen véleménye ezekről a kérdésekről, még akkor is, ha sosem beszélt róla. Mindenki képes eltöprengeni az 'élet dolgairól', de leginkább krízishelyzetben vagyunk rákényszerülve, hogy átértékeljünk dolgokat. Mivel egy pedagógus ideális esetben arra vállalkozik, hogy az emberi lényeket bevezesse az életbe és egy mintát mutasson legalább a saját példáján keresztül, ezért van felelőssége, hogy mennyire keresi a még esetleg megoldatlan, bár kereshető és kutatható, lényegi kérdésekre a választ. Azt, hogy hogyan döntünk igaz és hamis között, azt, hogy mikor és mennyi vezetést igényel egy gyerek, azt, hogy a tanár mi alaján értékeli a gyerekeket, hogyan tesz minőség és mennyiség között különbségeket, igenis életbevágó kérdés, ugyanis a nevelés minőségét a stílust ilyen aprónak tűnő, de létfontosságú problémák befolyásolják.
Egy kis kitérő után visszatérve, izgalmas megkeresni, hogy a demokratikus stílust milyen elvek és az elveket milyen értékek határozzák meg. Mint ahogyan az a célok között is szerepel, a diákokat önállóbbá szeretné nevelni, amelyet a véleményalkotásban, a vitás helyzetek felvállalásában, a döntésekbe való bevonásban képzeli el. Ezekkel maximálisan egyet lehet érteni, mivel pszichológiailag előnyös, az intelligenciára pedig inspiráló hatással van az, ha más emberek véleményével ismerkedünk meg, és ha igyekszünk artikulálni a saját gondolatainkat. Az izgalmas kérdések a módszerek alkalmazásában és a folyamatok irányában bukkannak fel.
Ilyen és hasonló problémákra bukkanunk, amelyek láthatóan komplikáltabbá teszik a dilemmát, méghozzá azért is, mert nemhogy az iskolában a pedagógusokat, de még a tudományos közösséget is megosztják pl. a szólás-, és sajtószabadságról, az egyenlőségről, az igazságosságról szóló dilemmák. Összességében elmondható, hogy bár sok válasz még nem kiforrott, szakmai berkekben a lehető legszelídebb és legbölcsebb verzió, amely ha közvetlenül nem is, de nagyobb eséllyel nevel autonóm személyiségeket egy demokratikus stílusú nevelő.
- Mennyire engedjük, hogy a gyerekek beleszóljanak a döntésekbe és milyen fajsúlyú kérdéseket engedünk át nekik eldönteni?
- Mi alapján döntsenek jó és rossz között?
Ilyen és hasonló problémákra bukkanunk, amelyek láthatóan komplikáltabbá teszik a dilemmát, méghozzá azért is, mert nemhogy az iskolában a pedagógusokat, de még a tudományos közösséget is megosztják pl. a szólás-, és sajtószabadságról, az egyenlőségről, az igazságosságról szóló dilemmák. Összességében elmondható, hogy bár sok válasz még nem kiforrott, szakmai berkekben a lehető legszelídebb és legbölcsebb verzió, amely ha közvetlenül nem is, de nagyobb eséllyel nevel autonóm személyiségeket egy demokratikus stílusú nevelő.